A hosszúelőkés feeder horgászatnak nem csupán az apróbb keszegek megfogásáról kell szólnia. Dunai horgászataim során több alkalommal horgászom azokra a méretű halakra, amik a finomszerelékes horgászatok közben bónuszhalként jelentkeznek szerencsés esetekben.
Dunai tapasztalataim alapján bónuszhalként számíthatunk jókora dévérkeszegekre, márnákra, nagyobb paducokra, pontyokra. Rövid horgászatok alkalmával sem kell lemondani a testesebb halakról, húzós kapásokról. Néhány apróbb módosítással a keszegező felszerelésen is elérhető, hogy a kisebb halak ne ragadják el rögtön a csalinkat. Amikor aktívak a kishalak a Dunán, értem ez alatt a tenyeres vagy kisebb keszegeket, akkor a nagyobb horoggal, vastagabb és rövidebb horogelőkével és a csali növelésével már rögtön lehet eredményeket elérni és szebb pikkelyeseket megfogni. Számokban azt jelenti, hogy 10-es vagy 8-as méretű horgot, 0,18 vagy 0,20 mm vastagságú horogelőkét körülbelül 70 cm hosszúságban használok ezekben az esetekben.
Ezeken a horgászatokon mellőzöm a csontit, pinkit, gilisztát, élőanyag nélkül próbálom a horgom köré csalni a halakat. A kisebb sűrűségben előforduló, akár távolabb lévő nagyobb halakat nem csupán a csalimhoz közel próbálom odacsalogatni, hanem próbálom őket ott is tartani. Ehhez kiválóan alkalmas a csemegekukorica és az üveges kukoricák nem csak csaliként, hanem az etetőmixben használt adalékként egyaránt.
A márna, a ponty, de még a nagyobb keszegek is szeretik a határozottabb, számunkra kicsit kellemetlen szagú ízesítéseket, ezért inkább ezeket részesítem előnyben az édes, kellemes tónusú etetőmixekkel szemben. Tavasztól kora őszig nekem jól bevált a Vajsavas etetőanyag, ami magokkal dúsítva odacsalogatja és az etetőkosár környékén is tartja a szebb halakat.
Több alkalommal használtam már törött magokat is, amiket főként a saját erjesztésű magvaimból készítettem bojli őrlő segítségével. A magvak nem csak helyben fejtik ki hatásukat, a vízben is jól terjedő ízeket és illatanyagokat bocsátanak ki, amiket szeretnek a halak.
A szükséges felszerelés és etetőanyag mellett szerintem fontos a stratégia is. A lassabb folyású, de mélyebb folyószakaszok, horgászhelyek váltak be ehhez a típusú horgászathoz.
Amikor kevés időm van horgászni és gyors eredményt szeretnék elérni, nem dobok be alapozó etetést, szeretném, hogy minél előbb megtalálják a halak a horgomon lévő csalit, nem tudom megvárni, hogy tömegesen érkezzenek oda a testesebb halak, inkább azt a néhányat szeretném megfogni minél hamarabb, amelyek a környéken tartózkodnak vagy éppen arra járnak. A sok etetőanyag és a bele kevert magvak rövid távon jókora konkurenciát jelentenek a csalimnak.
A közepes, L méretű PRK River folyóvízi etetőkosarak az ilyen horgászatok alkalmával is jól használhatók. Elég sok etetőanyag fér beléjük, viszont a megtöltött kosarak súlya megengedi, hogy ne a legnagyobb dobósúlyú feederekre legyen szükség.
A kisebb keszegek így is folyamatosan támadni fogják a nagyobb csalit, ezért érdemes időnként újat dobni, de nem túl sűrűn. A kishalak kapásainak függvényében 20-40 percig szoktam bent hagyni a szereléket, mert még a keményebb kukorica is megsínyli a folyamatos csipkelődéseket. Mivel nem sűrűn dobálós horgászatról van szó, a legtöbbször inkább otthon hagyom a versenyládámat és a kényelmesebb horgászfotelemet viszem magammal.
Hosszúelőkés feeder módszerrel, rövid horgászidő alatt, csonti nélkül is lehet halat fogni a Dunán és nem is olyan bonyolult, érdemes próbálkozni és ötletelni.
Porkoláb Tamás
A horgászat sokunk számára nem csupán hobbi, hanem életforma. Kikapcsolódás, természetközeli élmény, gyakran elmélyülés a csendben. De amikor dobunk, húzunk, csalinkat elhelyezzük a meder alján – gyakran ott is hagyunk valamit: ólmot.
Többször próbáltam már kifejezetten pontyozni, vagy legalábbis szelektíven termetesebb halra horgászni a Dunán. Inkább kevesebb, mint több sikerrel és főként a nyári és őszi időszakban, mivel a tavaszt legtöbbször a keszegezésre szántam. Idén azonban elhatároztam, hogy az eddigi tapasztalataimat latba vetve már a pontytilalom előtt nekivágok, hogy...
Késő ősszel, télen és kora tavasszal jócskán adódik kihívás azok számára akik szeretnének a Dunán jót horgászni és halat fogni. A jó hír, hogy ez nem is annyira bonyolult.
A téli időszakban a horgászok nincsenek könnyű helyzetben, főként amikor a tavak és csatornák nagy része be van fagyva. Vannak azonban a kanálisoknak olyan részei, ahol néhány apró trükkel pár órányi horgászat alatt is lehet halat fogni. Ilyenkor főként a hidegvizek királyai, a bodorkák kerülnek célkeresztbe.
