Tavaszi pontyozás a Dunán feeder bottal

Többször próbáltam már kifejezetten pontyozni, vagy legalábbis szelektíven termetesebb halra horgászni a Dunán. Inkább kevesebb, mint több sikerrel és főként a nyári és őszi időszakban, mivel a tavaszt legtöbbször a keszegezésre szántam. Idén azonban elhatároztam, hogy az eddigi tapasztalataimat latba vetve már a pontytilalom előtt nekivágok, hogy fogjak néhány szép dunai pontyot feeder technikával. 

A tavaszi vízállás meglehetősen kedvezett a próbálkozásaimnak. Eleinte lefinomított szerelékkel vágtam neki kora tavasszal ismét a keszegezésnek. Néhány horgászat után azonban úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom szelektíven megfogni a termetesebb halakat.  

Néhány szép keszegfogás után egy jókora kapást követően, és kb. fél percnyi fárasztás után, ellentmondást nem tűrően könnyedén megtépett egy termetes hal. Kihívásnak tekintettem a dolgot és ezt követően berendezkedtem igazi nagyhalazásra. Gyakorlatilag a teljes felszerelésemet leváltottam és teljesen más formában kezdtem neki a következő horgászatoknak, mivel teljesen más kritériumoknak kellett megfelenem, mint a finomszerelékes pecák alkalmával. Nagyobb kosarak, más etetőanyag, más etetési stratégia, más végszerelék, más csalik, másfajta csalizási módszer és erősebb feeder botok kellettek ehhez a lassabb ütemű, kivárós, szelektív horgászathoz. 

Csaliként modern pontyos csalikat választottam. Az előző nagyhalas próbálkozásaim alkalmával azt tapasztaltam, hogy a kisebb pop-up csalik jól működtek, ezért több alternatívát is beszereztem. A 10 mm-es, feltűnő, lebegő "csali labdák" hozták meg a szerencsémet. A legjobb csalizási módként az vált be, hogy a horgot a mederfenékről elemelte a csali, viszont az előkét nem. A 4 Color Pop-Up csalik minden szempontból megfeleltek az elvárásaimnak.

A halak megfogásában igencsak sokat számított, hogy tanulva az előző horgászataimból, bevonatos, fonott horogelőke zsinórt használtam, ami nem pattant el a köves terepen. A körülbelül 70-80 cm hosszú horogelőkét egy fix, ólomkapcsos végszerelékbe csatlakoztattam bele. Ezt az elhagyós végszereléket bojlis horgászok szokták alkalmazni, de sehol sincs leírva, hogy feeder botokkal ne lehetne alkalmazni, vagy ne lenne hatásos. Ennek az egyszerű végszereléknek az a lényege, hogy ha akadót fog a kosár fárasztás közben, vagy rendkívül vehemens a hal kapása, akkor hagyja leakadni a kosarat a végszerelékről, ezzel elősegítve a hal megfogását. Persze fájó, amikor bent marad egy kosár, de cserébe nagyobb esély van megfogni a halat. Amikor egy termetes hal megfogása vagy egy kosár között kell választani, nem is kérdés, hogy mire voksolnék. Egyéb esetben, például dobáskor, vagy a szerelék sima kicsévélésekor a kosár a helyén marad, ugyanúgy az esetleges kisebb halak sem tudják elhagyásra bírni a súlyt.

Nagyobb halat csak úgy lehet becserkészni, ha kivárjuk a kapást. Ehhez szükség van türelemre és arra, hogy ne mozduljon el a végszerelék, akár több órán keresztül is egy helyben maradjon. Nyilvánvaló, hogy ehhez nagyobb súlyra van szükség. Az is fontos, hogy folyamatosan legyen valamilyen csemege a horog körül a termetesebb halak számára. Gondoljunk bele! Milyen hatalmas vízterület a Duna. Ahhoz, hogy egy apró csalit megtaláljon vaktában egy hal, nagyon kevés esélye van. Viszont, ha van valami csalogató anyag a szerelék környékén, sokkal nagyobb az esélye, hogy a horgunkon lévő csalira is rábukkan egy pikkelyes. Ezeket figyelembe véve érdemes nagyméretű és viszonylag nagy súlyú kosarat használni. A PRK River folyóvízi feeder etetőkosarak XL méretben tökéletes választásnak bizonyulnak, ha sok etetőanyagra és nagy súlyra van szükség. Főként 180 gramm és 210 gramm súlyban használtam a kosarakat, de elérhető 150 grammos súlyban is.

A kosárba kerülő etetőanyag esetében nem csak az fontos, hogy sok legyen. Lényeges szempont, hogy nagyobb szemcséket tartalmazzon, hogy órák múlva is a kosár környékén maradjon és magas beltartalommal bírjon. Nem először próbálkozom method horgászatok során elterjedt pelletekkel a Dunán és igen jó eredményeket mutatott keszegezés, márnás és most már tavaszi pontyozás során is. Kosárba kerülő csalogató anyagként jó alternatívák a Carp Pellet Mixek, a Method Pellet Mixek, a Rapid Pellet Boxok és az Aqua Nature+ Pelletek egyaránt. Számomra nyilvánvaló, hogy nem csak a tavi halak kedvelik a halas alapú pelleteket, hanem a dunai halak is és közülük a pontyok sem maradnak ki. Ezt akár magvakkal, vagy bojlival is lehet dúsítani. Utóbbit némi alapozó etetésként is lehet használni, nekem néhány maréknyi elfelezett bojli jó hatást gyakorolt a horgászataimra. 

Ahhoz, hogy az akár 250-300 grammos összsúlyú végszereléket biztonsággal tudjuk bejuttatni a kívánt helyre és a termetesebb halakkal is meg tudjunk bírkózni, megfelelő erősségű feeder botokra van szükség. Én konkrétan két Daiwa Ninja 390XH típusú botot használok, amikre Shimano Aerlex 10000 XTB orsókat tettem fel. Az orsókra 0,25-ös monofil főszinór került, amit természetesen fonott dobóelőkével toldottam meg. A horgászat közben a botokat nem hagyom magukra, mivel a kapáskor is rájuk hagyatkozom. Egyébként is olyan terepen próbáltam megfogni a halakat, ahol a botok végét nehezen tudtam volna rögzíteni, és a vehemens kapások miatt is indokolt, hogy a közelükben tartózkodjak.

Milyen helyek is voltak ezek? Több lehetséges helyen is próbálkoztam, ezek közül kettőn is sikerrel jártam. Hasonlítottak egymásra, mivel partvédő kövezéssel övezett szakaszt kerestem, ahol gyorsan mélyül a víz és van legalább két méter mély a vízoszlop ott, ahová horgászom. Az alacsony vízállás miatt könnyedén tudtam helyet választani. Két beugró kőpúp közé horgásztam az enyhén öblös részre, mivel úgy gondoltam, hogy a lelassuló áramlás miatt felhalmozódó tápanyag jó haltartó hely lehet, illetve kevésbé akadós. 

Öt rövid, néhány órás horgászat során két dunai pontyot is lencsevégre tudtam kapni, amik közül az egyik egy kapitális tükrös volt.  

Mivel nagyobb halakra számítottam, ezért a kiegészítőimet is ehhez igazítottam, mert nem lehet tudni, hogy mekkora hal akad majd a horgunkra. Egy szerencsés esetben, amikor egy igazán nagy ponty akad végre a horgunkra, nem kellemes azon gondolkodni, hogy belefér-e majd a merítőbe, vagy, hogy nem tudjuk biztonságosan letenni a horogszabadítás és fényképezés idejére. Ezek miatt a legnagyobb, 1 méteres merítő fejemet vittem magammal és egy praktikus pontybölcsőt, amibe akár a "tízplusszos" halakat is biztonságban letehetem, úgy, hogy semmi bántódásuk nem esik.

Ezeken a horgászatokon számomra beigazolódott a felvetésem, hogy megfelelő körülmények között és megfelelő felszereléssel, bizony feeder bottal is lehet termetes pontyokat fogni. 

Írta: Porkoláb Tamás, Dovit Fishing és PRK Feeder teszthorgásza