Nyári nagyhalas horgászat a Dunán feeder bottal

Régen nem titok már, hogy feeder bottal is lehet amurokat és pontyokat fogni a Dunán. Ennek egy nehezített verzióját választottam magamnak a nyárra. Rövid, néhány órás horgászidő alatt terveztem megvalósítani mindezt. Mivel nem vagyok kifejezetten nagyhalas horgász, ezért jócskán volt kihívás ebben a témában, de mégis úgy határoztam, hogy rászánom a nyarat és ha mást nem is, legalább tapasztalatot gyűjtök.

A tavaszi időszak kifejezetten jól sikerült, így nem teljesen nulláról kellet indítanom mindent. Természetesen ezen kívül is próbálkoztam már több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel.

Nem panaszként szánom, mert én választottam magamnak ezt a megoldást, de tény, hogy ez nehezített pálya és minden apróság nagyon fontos egy ilyen kiélezett helyzetben. Jobb esetben egy, maximum két kapásra számítottam egy-egy horgászat során. Hajnalban érkeztem és addig maradtam, amíg a felettem tornyosuló fák árnyéka rám vetődött. Ez kb. 5-6 órányi horgászatot jelentett alkalmanként. Itt számításba kellett venni mindent. Stratégia, helyválasztás, etetés módja, összetétele, mennyisége,  csalik, végszerelék, felszerelés. Ha ezeket jól megoldom, talán, nagy szerencsével foghatok egy szép pontyot, vagy amurt, ez lebegett mindvégig a szemem előtt. Az alábbiakban sorba veszem, hogy én mit, hogyan csináltam és miért, a teljesség igénye nélkül. Akit a "tuti recept" érdekel, sajnos el kell, hogy keserítsem, mert nem erről fogok írni, hogy miért nem, azt pedig elárulom az írás közben. 

Stratégia: partra kimenni, etetni, csalizás, bedobás, kapás, fárasztás, hal, fotó, visszaengedés és örülni. Röviden így nézett ki. Kicsit jobban is kibontom azért a dolgot. Hétvégi horgászként nyilván nem meglepő, hogy hétvégén horgásztam. A hosszú munkahét után végre jöhet az egész héten várt horgászat. A hétköznapi korai ébresztő után még korábbi ébresztő. Minél hamarabb szerettem volna megérkezni a partra, mivel a horgászidő záros, így az alvás a horgászat rovására megy. Reggeli, kocsiba be és irány a part. Előző este természetesen minden összepakolva, előkészítve gondosan. A parton nincs idő totojázásra, mindennek mennie kell, mint a karikacsapás. Minden bénázásom csökkenti a lehetőségét a halfogásnak. Egész héten lestem a vízállást, megkötöttem az előkéket és átgondoltam, hogy mire lesz szükségem, mit szeretnék etetni, miért kell beszaladni a horgászboltba, stb. Mivel rengeteg ötletem volt, kénytelen voltam szelektálni. Természetesen mindent megnéztem és elolvastam a témában, de az mégsem terepgyakorlat, pedig az a leglényegesebb az egészben, abból lehet a legtöbb tapasztalatot leszűrni. A stratégia tehát az volt, hogy jókor, jó helyen, a jó dologgal kellett próbálkoznom. Persze nem bíztam semmit a véletlenre. Még ha nem is mindig a jó megoldást választottam, de volt egy konkrét irány és elképzelésem a horgászatról. 

Helyválasztás: ez nem könnyű kérdés. Válasz a hol kérdésre, a jó hely része a megvalósításnak. Még a nyár elején eldöntöttem, hogy ha nem is mindig egy ugyanazon helyen, de egy szakaszon próbálkozom majd. A helyválasztásnak bizony fontos szerepe van a Dunán, ez már-már közhely. Ebben viszont nagy segítség a helyismeret, ami nélkül nehéz lenne jó helyet választani. Azt előre nem tudhattam, hogy ott lesznek-e a közelben a halak, csak reméltem. A Dunán nem csak én horgászom és a horgászokon kívül is bőven van tevékenység a parton és a vízen. Én arra apelláltam elsősorban, hogy hol van a legkevesebb zavaró tényező a halak számára. Foglalt hely nincs, így több konkrét állással is készültem, valamelyik csak szabad lesz. Inkább mélyebb részeket vettem célba, amik partvédő kövezéssel övezettek, azok közül is azokat, amik a legjobban el vannak szeparálva egymástól és biztosított a nyugodt horgászat. A hajnalt is azért választottam, mert az a legnyugodtabb időszak.

Etetés: mindig ahhoz igazítom az etetést, hogy milyen halat szeretnék fogni, a mennyiségét pedig az évszakhoz. Nagyhalas horgászat révén adott volt, hogy magvakkal és bojlival etessek. Főtt, szemes kukoricát, tigrismogyorót és édes ízesítésű, szénhidrát alapú bojlit etettem. Feeder horgászként bojlival? Igen. Azt az állítást, hogy bojlival csak bojlis horgászok horgásznak, már a tavaszi pontyozós cikkemben cáfoltam. A bojlikat elfeleztem, hogy nehezebben vigye el őket a víz. Az összetevők aránya 1/3 volt mind a három fajtából. A mennyiség nem pótolja a minőséget, ezért csak és kizárólag minőségi alapanyagokat használtam. Inkább kevesebbet, mint rosszabbat.

A horgászat mindig alapozással indult, ugyanis szoktató etetésre nincs lehetőségem, de egyébként sincs foglalt hely, így az sem lett volna semmire garancia, ha éppen ott ül az egyik sporttárs, már lőttek is az előnynek. Én igyekeztem nem mások etetésén horgászni, hogy akinek van rá lehetősége, ő ki tudja élvezni a munkáját és ne okozzak kellemetlenséget. Így egyébként is teljes értékű volt legalább a halak visszajelzése, hogy valóban jól csinálom, amit csinálok, mert nem a jól megszokott, etetett helyen kergettem őket. A szemes alapozó etetés bejuttatására több módszer is van. A legelterjedtebb a lapát használata. Ezzel a megoldással nagyon sok szemes etetőanyagot lehet gyorsan bejuttatni. Ez egy jó megoldás. Viszont ezzel a módszerrel ahhoz, hogy egy kisebb helyen megfelelő sűrűségben legyenek a bejutatott magvak, viszonylag nagy mennyiségre van szükség. Említettem, hogy mélyebb részeken horgásztam, így ezzel a módszerrel fogalmam sem volt, hogy hová teheti le a víz az egy helyre beszórt magokat, így nagyobb helyen kellett volna elterítenem az alapozó etetést. Ezt nem szerettem volna, mert vagy sok magra és bojlira van hozzá szükség, ami azért nem olcsó és egy pár órás horgászat alatt ez igencsak nagy luxus lett volna, mert felesleges is. Vagy nem lett volna annyira intenzív az etetés, mert a kevesebb szemcse kisebb sűrűségben lett volna jelen az aljzaton. Ezért úgy döntöttem, hogy pontosan etetek és ezt próbálom kiaknázni horgászat közben. De hogyan lehet pontosan etetni a Dunán mély vízben? Erre is van több megoldás. Az egyik az etetőkosaras. Bár a legnagyobb folyóvízi etetőkosarat én készítem a PRK River Classic XL személyében, de még így is nagyon hosszadalmas és fárasztó mutatvány lett volna több kiló szemes etetőanyagot bejuttatni kosaranként. Ennél jobb megoldást találtam. A Spomb-hoz hasonló etetőrakétát, a Korum Boppert használtam, ami a hagyományos etetőrakétákkal szemben nem a víz felszínén bont, hanem a mederre érkezve. Ehhez külön beszereztem egy Spod botot, mert a legádázabb feeder bottal sem lehet ezeket a súlyos rakétákat büntetlenül dobálni és kihúzni. A távolságot természetesen beállítottam minden botomon.

Még ha nem is pontosan az etetésre dobtam mindig, akkor is valahol a környékén kötött ki a végszerelék. Fontos, hogy ha pontos dobásnál beakasztjuk a klipszbe a zsinórt, dobás után ne felejtsük el kiadni, mert már kapásnál gondban leszünk. Egy termetes folyóvízi hal megfogásánál esély sincs kapás után kiadni majd zsinórt, annak biztosan rossz vége lesz, ha nem tudja szabadon húzni a hal. 

Próbálkoztam sekély vízű partszakaszon is. Ott kényelmes megoldás volt a Spomb etetőrakéta. Kb. két méteres vízoszlopban még nem mennek beláthatatlanul messzire a magok és a bojlik. Ez a megoldás jóval gyorsabb és kevesebb erőfeszítést is igényel, viszont az áramlás miatt mély vízben nem túl célravezető szerintem.

Csali: nem kezdenék ebben a témában egy végeláthatatlan felsorolásba, ugyanis itt szinte bármi szóba jöhet. Szinte! Kifejezetten nagyhalas horgászatok alkalmával hanyagolom az élő csalikat, inkább a tipikus pontyozó, amurozó csalik jöhetnek számításba. Kézenfekvő lenne azzal csalizni, amivel etettem. Fűzött csaliként valóban jó választás a kukorica, tigrismogyoró vagy bojlik. Viszont én gyors eredményt szeretnék elérni a kevés horgászidő miatt, így valami feltűnő, de mégsem hivalkodó megoldásra van szükségem. Számomra a kisebb pop-up csalik váltak be a legjobban, mikor melyik. Inkább édes ízűek, elsősorban ezeket használtam, és a feltűnő színűek. A kis csali kis hal, nagy csali nagy hal összefüggés nálam nem működött.

Tavasszal értelemszerűen kisebb csalikkal próbálkoztam, úgy gondoltam, hogy a nyáron is ezekkel folytatom majd, mindaddig, míg nem zavarnak a kisebb halak. Nem zavartak. Végighorgásztam 10 és 12 mm-es csalikkal a nyarat, úgy, hogy nem fogtam keszeget. Néhány kisebb ponty azért így is beugrott, de nem volt zavaró. Tehát a kisebb, feltűnő, édes ízű csalik váltak be inkább. A Dovit teszthorgászaként kizárólag Dovitos termékeket használtam minden horgászat alkalmával. A csalizással kapcsolatban azonban muszáj megemlítenem, hogy egy jó, vagy jónak vélt csali önmagában még nem elég a halfogáshoz, fontos, hogy hogyan kínáljuk fel. Erre lentebb részletesen rátérek majd.

Végszerelék: ez egy több elemből álló témakör. Az eredményes végszerelék egymásra épülő, logikusan összefüggő alkotóelemekből áll, amik jól összehangolva alkotják a bevetésre váró, folyóvízi végszereléket. Alap, hogy viszonylag vastag főzsinórra van szükség, ez nálam 0,25 mm-es monofil, ehhez szintén 0,25 mm-es fonott dobóelőkét kötöttem fel és innentől kezdődik az érdekes rész. Nagyméretű, etetőkossárral szerelt rendszert készítettem.

Kosár rögzítése: kaptam hideget-meleget egyaránt az elhagyós szerelék miatt. Nekem sem a szívem csücske, mert nem egy olcsó mulatság egy folyóvízi etetőkosár. Egyébként sem szeretném elhagyni, semmi keresni valója a vízben vagy a vízparton. Viszont minden porcikámból úgy éreztem, hogy óriási kockázatot vállalok ezeken a horgászatokon, ha nem tudja elhagyni a kosarat a végszerelék. Háttérinfó, azoknak, akik nem ismerik az ólomkapcsos szerelék működését. Dobáskor, vagy a szerelék sima kihúzásakor ugyanúgy működik, mint bármilyen más végszerelék, fennmarad a kosár. Azonban erőteljes kapás esetén, vagy ha elakad a kosár, és miért is ne akadna el(?!) a partvédő kövezés mellett, a hal a kosár akasztóját visszafelé húzva, eltolva egy rögzítő gumiharangot, simán leakad a végszerelékről. Ezáltal nem cipeli a hal magával, nem üti ki a szájából a horgot, vagy elakadás esetén a kosár bent marad, de a végszerelék a hallal együtt kiszabadul. Tehát ez egy biztonsági megoldás. Meg lehet csinálni részben csúszóra is, de én fixen használtam és szükség is volt rá, sokat segített a horog akadásakor már kapás közben.

Etetőkosár: nem tudok lemondani a kosárba tölthető etetőanyag hatásáról, mert gyors reakciót szeretnék elérni, és a horog környékén lévő plusz szemcsék és morzsák szerintem katalizálják a kapásokat, hamarabb felkeltik a halak figyelmét, mint ha csak egy kis csali árválkodna ott egymagában. Nagy önsúlyú etetőkosárra van szükségem folyóvízi nagyhalazás közben. Pontosan ezekre a horgászatokra készítettem el a PRK River Classic XL méretű folyóvízi etetőkosarakat. A legnagyobb méretű folyóvízi feeder etetőkosár optimális súlytartományokban. Én 180 és 210 grammos súlyúakat használtam. Bár a kosarak talpán lévő kapaszkodó tüskék, amik elengedhetetlenek egy etetőkossárnál, ami folyóra készült, elég sokat segítenek a szerelék egy helyben tartásában, de a vastag főzsinór miatt extra súlyra van szükség. Ezekkel a speciális folyóvízi etetőkosarakkal egy dobásra is jelentős mennyiségű etetőanyagot tudok bejuttatni és sokáig, akár több órán keresztül, erős sodrásban is tökéletesen egy helyben marad a végszerelék, ami nagyhalas horgászat közben nagyon fontos szempont. Ezen a ponton érdemes tennem egy fontos kitérőt az etetőkosár tartalmáról, vagyis a kosárba kerülő etetőanyagról. 

Etetőanyag: végtelen variáció jöhet szóba, mint csalinál, így hosszas felsorolás helyett, inkább megpróbálom körbeírni, hogy én mikkel próbálkoztam. Folyóvíz, nagyhalas horgászat, hosszas várakozások. Ezekhez a körülményekhez kell igazítani a mixet. A jól tapadó, nagyobb szemcseméretű, intenzív, édes aromájú, kukorica alapú, nem halas keverékeket részesítem előnyben.

Egy rövid videós tipp a folyóvízi etetőanyag felturbózásához.

Ez az amurnak és a pontynak is kedvez és bőven akad választék is. Tavasszal és ősszel inkább a hallisztes, magas fehérje tartalmú etetőanyagokat használom, de a nyár az más. Bár a pontyok sokkal közelebb állnak a szívemhez, mint az amurok, mivel az előbbi őshonos halfajunk, attól még én sem hagynék ki egy termetes folyóvízi torpedót. Az etetőanyagokat szinte minden alkalommal dúsítottam szemes adalékkal. A kukorica, tigrismogyoró és a bojli is alkalmas erre. A magvakat egészben, őrölve, a bojlit elfelezve, vagy szintén őrölve használtam, illetve ezeknek a különböző kombinációit, vagy egy kicsit ebből, meg egy kicsit a másikból. Mikor hogy. A nagyobb szemcséket kevésbé viszi el a víz, kicsit megtörve viszont intenzívebb lesz az aromájuk és messzebbre viszi az információt, azonban a kosár környékén kevesebb marad. Érdemes tehát vegyíteni, egész magvakat és tört magvakat és bojlit is érdemes a kosárba kerülő mixbe tenni. 

A dunai amurok nem adják magukat könnyen.

Horogelőke: a végszereléknek ez a része az, ami az előző nagy halakra koncentráló horgászataimhoz képest a legnagyobbat fejlődött. Sok változáson mentek keresztül a horogelőkéim. Sok mindent kipróbáltam és még sok további lehetőség adódik. Kisméretű horgokat használtam, ugyanis a kis csali így fejti ki legjobban a hatását.

Főként pop-up csalikat használtam, így ezekre optimalizált horogelőke felépítést dolgoztam ki. A csalit úgy rögzítem, hogy a horogra húzható, kisméretű karikát fűzök fel, amit egy gumiütközővel rögzítek. A karikához Bait floss segítségével rögzítem a csalit. Gyors, hatékony, egyszerű megoldás, kevés a hibázási lehetőség. A horogelőke anyagát tekintve bevonatos fonott. Nem a szakítószilárdsága miatt, hanem a terep miatt. Mostanra már fogom a fejem, hogy hány halat vesztegettem el flourokarbon előkékkel. Nem bírták a terepet, egyszerűen elszakadtak. A bevonatos fonottról sem hámozom le a bevonatot, mert szükség van rá, ezt a saját tapasztalatom alapján mondom.

A horogelőke kb. 60-70 cm hosszú. A csali az előkét nem, csak a horgot emeli ki az aljzatról, így meglehetősen látványos és könnyen fel tudják szívni még az óvatosabb halak is. A horog és a horogelőke összekapcsolásában és a horog megfelelő pozícióba állításában hatalmas szerepe van a horog rögzítő kapocsnak, szakmai nyelven Spinner Rig Swivel-nek. 

Végszerelék és csalizási tipp dunai nagyhalas horgászatokhoz.

Felszerelés: ami azt illeti, ezt a témát is saját tapasztalataimon, főként a saját káromon kell kitanulnom. Úgy gondoltam, hogy tapasztalt horgászként, finomszerelékkel, finomabb botokkal gyorsabban érhetek el kapást és majd megoldom a többit. Nem oldottam meg. Főként akkor volt fájó a kudarc, amikor pont a várva várt nagyhalakat rendre nem sikerült megfonom. Ha tetszik, ha nem, a nagyhalas horgászatnak vannak sajátos eszközigényei. Nem csak csali, etetőanyag, feeder kosár témában, hanem feederbot, merítőháló, pontybölcső tekintetében is. Mivel még jócskán csak gyakorló nagyhalas horgász vagyok, ezért sok területen még gyűjtöm az infókat. Az biztos, hogy aki feeder bottal vág neki a dunai nagyhalas horgászatnak, erős botokra van szüksége, strapabíró orsókkal szerelve, megfelelően vastag főzsinórral ellátva. A nagyméretű merítő alap és a nagyméretű pontymatrac is, főként ha valaki fényképet is szeretne készíteni a rég ámított halról, úgy, hogy a hal végig teljes biztonságban legyen. 

Meglehetősen addiktív a nagyhalazás egy olyan horgász számára, mint én, de ettől még nem tervezem az összes időmet ennek szentelni. Azonban az is biztos, hogy ha jónak látom a körülményeket és van némi időm, akkor a jövőben is rápróbálok majd, mert hatalmas élmény egy termetes folyóvízi óriás megfogása, legyen az akár ponty, akár amur. Számomra igazolódott, hogy nappal, rövid idő alatt is lehet feeder bottal, megfelelő felkészülés és helyismeret mellett, termetes halakat fogni a Dunából is. Tuti recept szerintem nincs a nagyhalak megfogására, de az esélyeket lehet növelni. A legjobb tanácsom az, hogy próbálkozni kell, figyelni és tanulni.  Bár a legnagyobb élményt tagadhatatlanul a halfogás okozta, de végig élveztem az utat, ami odáig vezetett, hogy szebbnél szebb, kapitális méretű halakat sikerült fognom vadvízi körülmények között.

Termék ajánló:

Minőségi etetőanyagok folyóvízi horgászathoz

Bojlik etetésre és csalizáshoz

Pop-up és wafter csalik

Folyóvízi etetőkosarak

Írta: Porkoláb Tamás, Dovit Fishing és PRK Feeder teszthorgásza